– Csototo, csotoje? – kérdi kiabálva, hogy mi az.
Az apja megáll, megfordul, már én is látom, hogy dió, jókora lyukas dió.
– Orech – mondja a férfi.
– Toje orech – ismétli meg a kisfiú, és nagyon lelkesedik.
Az apja indul tovább, noszogatja.
– Toje orech? – kérdi kiabálva a gyerek.
– Len skrupina, orech tam uzs nyenyi – válaszolja az apa: már csak a héja, a dió már nincs benne.
A fiú erre meglódul, utoléri. Jó messze járnak már, mikor éles hangon felhangzik a kérdés:
– A gyeje teraz orech?
Hogy akkor hol van most az a dió. Válasz nincs, vagy elnyeli az utcazaj.
